Született: 1967. augusztus 21., Vancouver (Kanada)
Nemzetiség: amerikai

A Mátrixból megismert karakteres arc tulajdonosa Carrie-Anne Moss, akinek ez a mozi hozta meg a világhírnevet. De honnan is indult Neo barátnője, ez a különleges szépségű, modellalkatú hölgy?

Carrie-Anne Moss Kanadában született és gyerekkorát is ott töltötte idősebb testvérével és szüleivel. A különlegesnek számító Carrie-Anne névkombinációt a Hollies’ együttes 1967-es listavezető slágere: a Carrie-Anne című dal után kapta.

Már fiatalon modellkedni kezdett majd 20 évesen hirtelen Európában, pontosabban a spanyol kifutók világában találta magát. Ebben az országban kapta első szerepét 1991-ben, a Sötét Igazság című tévésorozatban. Az első év forgatási helyszíne Barcelona volt, míg a következő évben már a tengerentúlon, Los Angelesben készítették a sorozatot. Ezután számos kisebb filmben és reklámban tűnt fel, és játszott a híres Los Angeles-i nagyszínpadon a Hudson Theatre-ben. A sikeresebb tévésorozatok közül említést érdemel a Trükkös halál (1997) és a Modellügynökség (1994), melyeket nálunk is vetítettek televízióban. Az első komolyabb filmje az 1999-es keltezésű Mátrix, ami nagy lökést adott színészi karrierjének. Trinity karaktere közel állt hozzá. Ennek a filmnek egy hátránya volt Carrie-Anne szerint: „A Mátrix után nem viselhettem napszemüveget. Amint felvettem, felismertek az emberek!” A Mátrix rögtön az első vonalba röpítette, Hollywood keresett színésznőjévé lépett elő, ő pedig igyekezett változatos filmekkel, és szerepekkel elkerülni a Mátrix kínálta beskatulyázás lehetőségét.

A következő évben, azaz 2000-ben három film főszerepében is láthattuk a vásznon. Az első a Csokoládé volt, melyben Caroline Clairmont, egy visszafogott vidéki nőt alakított. A Csokoládé kissé szentimentális-érzelmes alkotás az Árvák hercegével nagyot dobó Lasse Hallström rendezésében, melyben az érzelmek mellett Juliette Binoche, – az Angol beteg ápolónője –, valamint Alfred Molina alakította a főszerepet, neki pedig csak egy epizódszerepe jutott.

A hollywoodi mainstream gyártás forgatagában belecsöppent egy űrhajós borzalomba is: A vörös bolygó, mely nem tudott kiszakadni az „ittvanavilágvége” közhelyparádéból, így érthető módon bukásra volt ítélve.

A Memento-val viszont kiköszörülte a karrierén esett csorbát. Ez a film példája annak, hogyan forgassunk visszafelé filmet úgy, hogy érdekes maradjon az a történet, aminek úgyis tudjuk a végét már az elején, (mivel azzal kezdődik). Chritopher Nolan filmje a parametrikus elbeszélésmód klasszikus példája, a filmfesztiválok nagy kedvence volt 2000-ben, így érthető módon igen hamar kultfilmmé avanzsált.

A 2000-es év termése után pedig három év szünet következett a nagy visszatéréshez, Moss első és karrierjének kezdetét jelentő filmjének folytatásához a Mátrix – Újratöltvéhez és Forradalmakhoz. Tehát itt vagyunk 2003-ban, Trinity ismét Neo mellett, s egyre közelebb hozzá....